Lovagokról

Lovag:

A 8–9.  század  fordulóján Európa hadszíntereinek döntő fegyvernemévé a páncélos nehézlovasság vált. Európa első lovagi hadseregét Martell Károly hozta létre. A lovagok kiválóan képzett egyéni harcosok voltak. Nem működtek együtt a többi fegyvernemmel: a gyalogságot lenézték, az íjászokat egyenesen gyűlölték. Nem rendelkeztek távolharci fegyverekkel. A lovagok kímélték egymást (megtörtént, hogy egy francia gróf felakasztatta a saját íjászát, mert az lenyilazta az ellenség egyik előkelő lovagját), inkább foglyokat igyekeztek ejteni, hogy váltságdíjat követeljenek értük. Csakis szemből támadtak, betartva a lovagiasság szabályait. A lovag néhány emberrel (fegyverhordozó, lovas íjász és szolgáival) körülvéve, ún. lovagi kopjában harcolt – ez volt a legkisebb önálló harcászati egység. A legnagyobb pedig a több tucat kopjából álló zászló volt. A lovagi harcmodor végét nyugaton az íjászok és a pikások kombinációja hozta meg, keleten pedig a török janicsárok, akik korszerű kovás puskákkal voltak felszerelve, és rendezett sortüzeikkel képesek voltak megfékezni a nehézlovasságot.

A lovaggá válás útja

Lovag általában csak nemes ember lehetett. A lovagok megkülönböztető jeleket viseltek (övet, ruhájukon címert stb.). Nevelésük 5-7 éves korukban kezdődött. A fiúk apródként megtanulták a lovagi szolgálat szabályait és a fegyverforgatást. Az apródokból 15-16 évesen fegyverhordozók lettek, akik ekkor sajátították el a lóháton való harc fortélyait. A fegyverhordozók 5-7 év elteltével válhattak lovaggá, miután elsajátították a hat lovagi művészetet:

A lovaggá válás útja

• Lovaglás
• Úszás
• Ökölvívás
• Sólyommal való vadászat
• Sakk
• Versírás
• A lovaggá avatásnak két formája volt:

• Felövezés: amikor a lovag megkapta övét, kardját és arany sarkantyúit
• Lovaggá ütés: amikor egy idősebb lovag megérintette a térdelő lovag jobb vállát

Ezután a lovagnak egész életében be kellett tartania a lovagi kódex szabályait:

• Védelmezni a nőket
• Védelmezni az elesetteket
• Védelmezni a keresztény egyházat
• Szolgálni a hűbérurat

Ezeket a szabályokat sok lovag eléggé “rugalmasan” értelmezte. A legtöbb lovag szerény körülmények között élt. Sokan kóboroltak jövedelmező szolgálat reményében.

A lovag felszerelése

• Páncél: A középkori lovagok olyan páncélt viseltek, ami megvédte őket a kardtól és a kopjától, valamint a vért készítésének idejében használatos legerősebb ismert egyéni távolsági fegyvertől(korabeli források szerint a keresztes lovagok láncingei megfogták az arab nyilakat, illetve a lemezvértek korában majdnem minden komolyabb mellvérten megtalálható a próbalövés nyoma). A 14. század előtti időkben használatos vértekről, azok gyakoriságáról kevés használható forrás van, mivel legtöbbször valamilyen ruhát viseltek a vért fölött, minimalizálandó a túlhevülést és megkönnyítendő az azonosítást.
• Sisak: A sisak acélból készült. Kezdetben hegyes vagy gömbölyű tetejű, néha orrvédővel ellátott normann sisakok voltak használatosak. A XII. század végén jött divatba a fazéksisak, melyen csak szemrések és légzőnyílások voltak. A XIV. században ezt leváltotta az üstsisak, ami még ennél is nagyobb volt, az alatta viselt, szorosan illeszkedő második sisak miatt. Ebben az időben kezdett elterjedni a bascinet is, melynek különféle változataiból alakult ki a későbbi sisakok többsége. Mivel felszerelésükről nehezen ismerték föl egymást, a XII. század közepén elkezdtek címereket használni. Eleinte sisakdíszként viselték, majd pajzsukon is, később pedig akár felszerelésük minden darabjára ráfestették címerüket, hogy könnyebben felismerjék egymást.
• Pajzs: A lovag védelmét szolgálta a kezdetben kerek, később inkább szögletes pajzs. Eleinte bőrrel szegélyezett rétegelt fából, később inkább vas szegéllyel készült.
• Fegyverek: A lovag legfontosabb támadófegyvere a 2-2,5 m hosszú lándzsa (kopja) volt. Ez a fegyver a XI-XII. század fordulóján váltotta fel a hajítódárdát.

Legbecsesebb fegyverük az egyenes, kétélű kard volt. Közelharcban gyakran használtak csatabárdot, buzogányt és fokost. Ezt a fegyverzetet egészítette ki a tőr, amellyel a legyőzött ellenfélnek adták meg a kegyelemdöfést.

• Lovak páncélzata: A lovagok idővel lovaikat is páncélba burkolták, melynek legdíszesebb darabja a fejpáncél volt. A lovas biztonságos ülését magas kápájú hatalmas nyereg és kengyel biztosította.

A lovag teljes fegyverzete 25–30 kg-ot nyomott( A XII-XIII sz.-ban:25 kg..láncing 12 kg,lánccsuklya 3 kg,láncharisnya 6 kg, sisak 4 kg) ,de a páncélkovácsok mesteri munkájának köszönhetően még a teljes lemezpáncélban is viszonylag könnyű volt a mozgás. A lovagi felszerelés igen drága volt, esetenként meghaladhatta egy kisebb falu értékét.

A lovagi torna

A 15.századra a lovagi tornákból színes társadalmi esemény lett. Ahol a lovagok bebizonyíthatták bátorságukat a közönség az uralkodó és nem utolsó sorban a hölgyek előtt. A barátságos lándzsatörés célja az volt hogy kiüssék az ellenfelet a nyeregből vagy eltörjék a lándzsáját. A 15. századtól bonyolult szabályokkal játszották ezeket a haditornákat. A vesztesnek át kellett adnia fegyvereit, hogy aztán váltságdíjért visszavásárolja őket. A győztes pedig pénzjutalomban részesült. Voltak azonban olyan tornák amelyeken kimondottan az ellenség megsebesítése vagy megölése volt a cél.

Lovagi irodalom

Hajnaldalok (más néven albák): A lovagok majdnem mindig férjes asszonynak udvaroltak. A hajnal közeledtével a lovag őrködő barátja elénekelt egy dalt amivel figyelmeztette a szerelmeseket hogy ideje búcsúzni.

Lovagregény, Lovageposz: A középkorban, a keresztes háborúk idején a lovagi kultúra teremtette meg a lovageposzt és a lovagregényt. Elsősorban francia és német nyelvű művek maradtak ránk a középkorból. A lovagi epika feltámasztotta és felújította a korábbi évszázadokból származó hősmondákat.

Lovagi kultúrához tartoznak a trubadúr énekek is.

Keresztes lovagok

Miután 1071-ben a szeldzsuk törökök bevették Jeruzsálemet, Európában mozgalom kezdődött a Szentföld visszaszerzésére. A pápa felhívására számos országból indultak el katonák a Szentföld felszabadítására. A keresztes hadjáratok ugyan nem érték el céljukat de megismertették Európával az iszlám kultúrát. A Szentföldön maradt keresztesek pedig keresztény államokat hoztak létre. A Jeruzsálembe induló zarándokok védelmére katonai szerzetesrendek alakultak. Legismertebbek a Templomos rend, a Német lovagrend (Teuton Rend),Ispotályos rend.